Vendégkönyv

Vendégeink írták a Pócsi Mária Vendégházról, rólunk:

4 hozzászólás a(z) “Vendégkönyv” bejegyzéshez

  1. A Szűzanya tisztasága, szeretete, jósága, nyugalma lengi be az egész portát és a szállásadók szívét, lelkét! Túl kevés időt tölthettünk el itt, de az “élmény”, amit adott…egy éltre elkísér!Szívem egy darabját ott felejtettem…..visszamegyek érte!
    Mindent köszönünk!

  2. Egy hosszú nap után érkeztünk meg Máriapócsra, egy kedves hölgy fogadott minket a szálláson, a házassági évfordulónkat szerettük volna megünnepelni ezen a magasztos helyen. Sikerült jól éreztük magunkat, pihenni is tudtunk és a reggeli mennyei volt.
    Köszönjük.

  3. Ez a kis vendégház a nyugalom szigete. Tiszta, rendezett, szépen felújított “házikó”. Vendéglátóink végtelenül kedvesek, nem az a személytelen szállodai udvariasság ez, az ő mosolyuk őszinte.
    Félpanziós ellátást kértünk, elvárásainkat messzemnőleg felülmúlta. Bőséges, finomabbnál-finomabb ételeket kaptunk, nem győztem dicsérni.
    Mindenkinek csak ajánlani tudom. 🙂

  4. Több portálon találkoztam már egy pócspetri származású fiatal költő verseivel, Hazatérés című alkotása véleményem szerint teljesen visszaadja mindazon érzést, amit máriapócsi látogatásaim során tapasztalok.

    Ha egyedül lépkedek,
    hallom a lépteket,
    üresen zajongnak.
    Rád gondolok, s várom,
    hogy épüljön a várrom,
    mely szívembe omlott.
    Rossz tettektől romlott
    az egykor dicső erőd,
    neked van csak oly erőd,
    hogy bocsánattal oldozz,
    s minden rést befoltozz,
    mely szívem kapuján tátong.
    Építem, kézen fogva, veled,
    szólítván segítő atyai neved:
    Mutasd az utat, a helyes tettet,
    velem együtt tetted ima-zászlóm,
    épülő váram tornyos fokára.
    Virágzik majd, nem is oly sokára.
    Nem omlanak többé falak,
    nincsenek hangzatos, üres szavak,
    nincs ígéret, nincs több panasz.
    Köszönöm, hogy fiaddá tettél,
    igaz szeretettel befödtél.
    Köszönöm a derűs éveket,
    miket tőled kaptam.
    S cserébe én mit adtam?
    Hűtlenséget, néha léha
    módon fordultam el tőled.
    De táplálkozom belőled
    újra, s boldogabb vagyok,
    szemem ismét ragyog,
    hallom hívó szavad,
    minden földi javak
    eltörpülnek, s haladok,
    veled maradok örökké
    és azután, ha belépek
    felhő-honod kapuján.

    (Egri László, költő)

Hozzászólás a(z) Tordai Ildikó bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.